Bíztatás

A manga az én szemszögemből művészet.Másnak nem tudom mi, de nekem az. Van,  aki azt mondja ezek nagy dinnye szemű figurák, akiknek az arcáról semmit nem veszel ki. Ezt speciel az szüleim szajkózzák akárhányszor rajzolok,és rajta kapnak. Azt mondják: ,,Ez a valóság. Térj vissza a földre ." Azonban van egy aprócska bibi.Aki egyszer komolyan foglalkozik az ilyennel annak nincs megállás. A blog így jött létre ,hogy megmutassam másoknak milyen klassz is ez a dolog. Ráadásul kicsit az ő hibájuk is,hogy megismertem.Ha annak idején nem hagynak magamra minimax-olni,akkor nem találkoztam volna az animaxal. 

Valljuk be ez a pillanat nagyon meghatározó  lehet egy fejlődő szervezet számára. Még akkor is ha az a fejlődő gyerek már 1.-ös. Itt kezdődött a próbálkozás.Természetesen kisgyerek ként nehézkesen megy az ilyesmi ,így ennek még érlelődnie kellet az agyamban. Egy csomó velem egykorú nézte és szerette,azonban ahogy elértük a 10 év feletti kort elhanyagoltuk a véleményeket.

1. Azért mert érettebbnek képzeljük magunkat,mint amilyenek vagyunk.
2. Nem hiszünk a gyerekes álmokban .Színleljük az igazi énünket .Nehogy kinevessenek bennünket.
3. Nem mindegy mit raksz ki a közösségi oldaladra.

Ha mondjuk a Facebook-ot nézed ( 1. figura)akkor egyszer csak azt veszed észre,hogy egy vad manga   hatására ,minden ismerősöd kitagad a köreiből az isiben és a környezetedben. Persze lehet hogy lenne valakinek igaza ,hisz ha a képen látható figura hasonlít rá és még megalázó szöveget is olvashat hozzá, akkor kikaptál .

De ez most mindegy nem ez a blog témája ,hogy magán életekbe avatkozzam bele.Vissza térve a szüleim ,szerint az egyéniségre kéne hajaznom ha igazi művész akarok lenni.Van ezzel is egy problémám.Nekik minden ami nagy szemű az gagyi és 1000%, hogy koppintás.A statisztika szerint azonban ez nem igaz .Hasonlítva ezt a három képet...

Hát lehet ,hogy mindegyiknek (az Adventure Time kivételével) átlagon nagyobb a szeme ,de ez nem koppintás.Szóval a szülőknek nyugodtan szabad bizonyítani ezt.